A 2013-as szezonban is külön figyelemmel kísérjük a mezőny kiscsapatainak küzdelmét, mely a HRT távozása miatt a Marussia és a Caterham párharcává lényegült át. A Q2 és a pontszerzés továbbra is elérhetetlen, viszont ha a Williams lecsúszása így folytatódik, könnyen lehet, hogy kapnak még két játszótársat Bianchiék. Egyelőre viszont kénytelenek vagyunk két szereplősre redukálni az alsóházi posztokat, némileg megváltozott formában, de továbbra is ipari mennyiségű statisztikával érkezik most a sorozat első része.

Több mint másfél év elteltével élesztjük újra rovatunkat, amelyben a Forma-1 történelmének legemlékezetesebb futamait idézzük fel. A sport idestova kilencszáz versenyéből ugyanis akad jópár, amelyeket a mai napig, és még ki tudja, milyen hosszú ideig fel fogunk emlegetni egy-egy domináns teljesítmény, hatalmas baleset vagy éppen szokatlan fejlemény miatt. Most ez utóbbiból választottunk, és olyan messzire utazunk vissza az időbe, mint a rovat története során még soha: az 1973-as Kanadai Nagydíjig, amely az F1 biztonsági intézkedéseinek szempontjából jelentős mérföldkőnek számított, mégis a sport egyik legnagyobb zűrzavarát idézte elő.

Ismételten jelentkezünk legszakmaibb rovatunkkal, mely a futamértékelő és a SzubjektÍv vélemények mellett a legkúlabb csávó és a legnagyobb tirpák személyét közli veletek. Számítási módszerünkben objektív, tudományos szempontok alapján értékeljük ki a leglazább, illetve a legfurkóbb teljesítményeket. Ezekben az összevetésekben csak győztes van, nincs se pont-, se éremrendszer. Aki a legtöbb győzelmet gyűjti össze a laza arcok közül, az lesz az Alternatív Világbajnok, a legnagyobb bráner a 'Rozsdás Kipufogó A Seggedbe' Trophy jogos tulajdonosa lesz, a legtöbb olvasói szavazást megnyerő pilóta pedig megkapja az Aranykeretes Ideális Olvasószemüveget. A poszt után az aktuális tabella mutatja, ki hány győzelmet gyűjtött össze az egyes kategóriákban, így kiválóan nyomon lehet követni, hogyan áll a bajnokság. Mint már megszokhattuk, a három fődíjunk mellett minden futamon egyéb elismeréseket is kiosztunk, amikor valaki éppen kiérdemli azokat.

A hétvégi Spanyol Nagydíjon Alonso magabiztos győzelmet aratott, Raikkonen hozta stabil formáját, a Mercedesek ismét nagyon visszaestek a versenyen, a McLaren nem tudott előrelépni, a Pirelli abroncsok pedig még mindig nagyon gyengék - mi így láttuk a barcelonai futamot.

Múlt héten indult kísérleti rovatunkban megkíséreljük végigkísérni az autó- és motorsportok legfontosabb szériáinak eseményeit, szélesebb látókört biztosítva ezzel arról, hogy mi is történik a versenypályákon világszerte, különös figyelmet szentelve az egykori egy F1-es pilóták utóéletének, na meg a várható jövőbeli F1-es pilóták előéletének.

A hétvégén olyan dolognak lehettünk szemtanúi, aminek spanyol nagydíjakon még nem: a rajtrács ötödik helyéről induló versenyző nyerte a versenyt, ráadásul úgy, hogy ehhez egy négykiállásos boxtaktika segítette hozzá. Igaz, a három kiállással dolgozó Kimi Räikkönen is csak 10 másodperccel volt lassabb a győztesnél, azonban a Pirelli képviseletében nyilatkozó Paul Hembery is bevallotta, hogy az abroncsokat szállító cég ezúttal alaposan elszámolta magát. A milánói székhelyű gumigyár motorsportokért felelős igazgatója a következőket mondta:

Brawn bácsi természetesen a gumiproblémákon töri a fejét, de annyi pihenőt azért megengedett magának, hogy kedvenc olvasóinak kiszámolja a Spanyol Nagydíj legizgalmasabb statisztikáit.

Fernando Alonso pályafutása 32. futamgyőzelmét szerezte, ezzel megelőzte Nigel Mansellt, és önállóan áll örökranglista negyedik helyén. A harmadik helyezett Ayrton Senna utoléréséhez további kilenc győzelemre van szüksége.

Tulajdonképpen már az első futam után sejteni lehetett, hogy a világbajnoki címért az akkor dobogóra álló három versenyző lesz harcban. A Formula 1 a hétvégén megérkezett Európába, amiről úgy tartják, hogy ekkor már a letisztult erőviszonyokat láthatjuk – ez alapján a márciusi sejtés beigazolódni látszik. A következőkben csapatonként vesszük sorra, ki mit mutatott Barcelonában.

Modernkori történelme során elsőként sajátította ki - erőből - az első rajtsort a Mercedes csapata. Bahreint követően ismét Nico Rosberg rajtolhat az élről, ám a stuttgarti gyári csapat és személy szerint a német pilóta kétoldalú teljesítményéről mindent elárul, hogy a szabadedzéseken éles hangon ostorozta a Merci versenytempóját, gumikezelését. A harmadik rajtkockából induló címvédő Vettel, valamint az egy körön jókorát előrébb lépett Lotust kormányzó Räikkönen tűnik a holnapi futam nagy esélyesének, a barcelonai versenyek statisztikáját ismerve nagy bravúrt kellene bemutatnia a Ferrarinak ahhoz, hogy Alonso győzelemért harcolhasson hazai aszfalton. Elmaradt a várt markáns formajavulás a McLaren részéről, Sergio Pérez a 9., míg Jenson Button csupán a 14. helyről indulhat.

Barcelona legjobbjai, szériák és ranglisták, minden, amit a számok nyelvén el lehet mondani a hétvége előtt. Következik a beszámoló!

Annak ellenére, hogy a barcelonai pálya közmondásosan a szezon egyik legunalmasabb versenyét szokta hozni, a változatosságra nem lehet panasz, hiszen az előző hét Spanyol Nagydíjon hét különböző versenyző tudott győzni.