Bár a benne dolgozók szeretnek mindent tökéletesen előre kiszámolni, a Forma–1-ben olykor történhetnek elgondolkodtató, furcsa véletlenek is. Mondjuk Sebastian Vettel csak második lesz egy időmérőn, Lewis Hamilton egy a celebvilág elleni mozgalom élére áll, a közvetítő tévétársaságok pedig Kimi Räikkönen sajtótájékoztatója miatt kicsúsznak a műsoridőből. Nem, az F1-ben nincsenek titokzatos és megmagyarázhatatlan véletlenek! Vagy mégis? Alábbi videó összeállításunkból kiderül. Vagy nem…

1. Spanyol Nagydíj, 1998 – a két Arrows „egyszerre hal meg”

A megboldogult Arrows csapat katasztrofális szezont futott 1998-ban. A csapatfőnök, Tom Walkinshaw az 1997-es tündöklést követően talán abban reménykedett, hogy a John Barnard által magas költségekkel megtervezett, merész konstrukcióval, továbbá saját építésű (valójában Hart) motorjukkal tartani tudják az előző év meglepően magas szintjét, az év folyamán mégis azt kellett végignéznie, ahogy autói rendre a pálya szélén fejezik be reménytelen küzdelmüket. A szezon tizenhat versenyéből mindössze 5-5 célbaérkezés volt Mika Salo és Pedro Diniz mérlege, így a párosnak nem volt más választása, alternatív módon kellett emlékezeteset alkotniuk. Az eredmény egy merőben ritka szinkronkiesés lett a barcelonai forróságban. Pontosan kiszámítható élettartam vagy hihetetlen balszerencse? Talán ennyit bírt csupán a gyengécske Arrows-motor vagy a sors fejezte ki nemtetszését a csapat nevetségesen gyenge teljesítménye miatt? Egy biztos: a következő képsorok és mondatok jóval túlélték a csapatot:

2. Brazil Nagydíj, 2000 – a két Ferrari egyszerre előzi a két McLarent

Efféle szinkronmutatványra persze az élcsapatok versenyzői is képesek – lehetőségeikből adódóan viszont teljesen más szinten és módon. Michael Schumachernek a 2000-es volt az első olyan ferraris éve, melyet sikeresen indított (értsd célba ért az idénynyitón – ráadásul elsőként), s ha már így volt, igyekezett minél jobban meglovagolni a korábbi években hiánycikknek számító szerencséjét. Ennek végeredménye nyilvánvalóan mindenki számára ismert… Bár az év második versenyén, Interlagosban a puszta tempó tekintetében még egyértelműen jobb McLaren szombaton felülkerekedett a Ferrarin, Schuminak és Barrichellónak ezen hátrányt vasárnap már a második körben sikerült ledolgoznia – Dinizék után megalkotva a szinkronelőzés fogalmát is. Az egybeesésre persze van magyarázat: a két Ferrari eltérő stratégiával, könnyebb kocsival vágott neki a küzdelemnek. A két, egymással egy időben és egyformán véghezvitt manőver látványra kétség kívül megérdemel egy 9,8-ast, ma pedig már akár úgy is tekinthetünk rá, mint a trónfosztás szimbolikus, hosszú Ferrari-korszak kezdetét jelentő mozzanatára (1:13-tól):

3. Belga Nagydíj, 1999 – vigyázat, BAR az Eau Rouge-ban!

Ha már csapattársak és meglepő hasonlóságok, a felsorolásból kihagyhatatlan a BAR csapat
1999-es spái (mély)repülése. Az újonc gárda bemutatkozó idénye botrányosra sikeredett. Az autó teljesítménye alapján úgy tűnt, valóban egy csupán „összecipzárazott” tákolmányról van szó, miként azt a sajátságos festés is mutatta. A két versenyzőnek, Jacques Villeneuve-nek és Riccardo Zontának nem sok öröme lehetett az idényben, így aztán nem is oly meglepő, hogy szórakozásukról saját maguknak kellett gondoskodniuk. Spában például fogadást kötöttek arról, melyiküknek sikerül előbb gázelvétel nélkül bevenni az akkor még valódi kihívást jelentő Eau Rouge-t. Az első nekifutó Villeneuve volt – hatalmas bukás után a falban végezte. Ezután Zonta következett. Bár a csapatfőnök, Craig Pollock próbálta megakadályozni, hogy másik versenyzője hasonlóan járjon, a fogadás, az fogadás. Az eredmény: két totálkáros autó, Pollock büntetése (első reakciójából kiderül, mit gondolt versenyzőiről), a súlyos dollárkötegek pedig úgy repültek ki az ablakon, mint… nos így:

4. USA Nagydíj 1984, Dallas – parkolópálya

Bár az iménti eset egy a pénteki szabadedzésen zajlott le, hasonló módon történő kiesésekre már korábban is láthattunk példát. Az 1984-es dallasi verseny a Forma–1 történetének talán legnevetségesebbje volt, mely akár egy külön bejegyzést is megérne. A 40 fok körüli hőség, Nigel Mansell összeesése és a pálya minden pontján heverő kocsik helyett viszont ehelyütt csupán azt mutatjuk be, miként lehetséges nyilvános és ingyenes parkolót létrehozni egy F1-es versenypályán – verseny közben… Az ötletadó Patrick Tambay lehetett, aki a 25. körben a pálya ezen pontján csapta falhoz Renault-ját. Ezt követően Michele Alboreto döntött úgy, hogy harcképtelenné vált Ferrariját ugyanezen helyre parkolja le. A következő pár kör alatt az üres helyek száma aztán el is fogyott: előbb Mark Surer Arrowsa, majd Prost és Lauda McLarenje is a fal mellé sorakozott. Így történt hát, hogy az amerikaiak – ha már normális F1-es versenyt nem is tudtak rendezni, mégis – a világ egyik legkülönlegesebb kiállításának adtak színhelyet. (A jelenet 25:38-tól)

5. Brazil Nagydíj 2001 – végzetes első kanyar

Az egy helyre koncentrálódó tömeges kiesések terén Dallast simán veri Interlagos. A 2003-as Brazil Nagydíj káoszában szinte háttérbe szorult a kieséssorozat, mely az első kanyar végén történt. A leszakadó eső olyannyira eláztatta a pálya ezen szakaszát, hogy az ott felgyülemlő vízátfolyások nem kevesebb, mint 5 autó vesztét okozták. A névsor igencsak veretes: Justin Wilson még a verseny elején került palánkon kívülre, később pedig 8 körön belül kicsúszott Juan-Pablo Montoya, Antonio Pizzonia, Michael Schumacher, Jos Verstappen és Jenson Button is, majd Mark Webber – aki viszont láss csodát, egyedüliként elkerülte a gumifalat. Sokra nem ment vele: pár körrel később hatalmasat bukott, amit Fernando Alonso odáig tetézett, hogy a verseny rendezői kénytelenek voltak leállítani a további küzdelmet. Giancarlo Fisichella élete első futamgyőzelmét ünnepelte majd siratta. Őrület a köbön! (2:11-től, a zenéért pedig én kérek elnézést...):

6. Német Nagydíj 2007 – Chaplin nyomdokain

A fenti jelenet csúcsra fejlesztett változatára 6 évet kellet várnunk – de a végeredményt látva kétségtelenül megérte! 2007-ben hatalmas égszakadás miatt állt le a Nürburgringen megrendezett Német Nagydíj. Ha tudniillik nem állítják le, talán nem lett volna, aki folytassa… A leglátványosabb show-t ezúttal is az első kanyarban kialakult vízátfolyásnak köszönhettük: a következő szurkolói felvétel akár egy Chaplin-filmbe is beleillene. A fejek csak forognak, mintha a lelátó teniszmeccset nézne, autó jobbról, kanyar…neeem, ez egyenes és kavicságy lesz! A slusszpoént pedig ki más is tenné rá, mint egy olasz mókamester: a vesztőhelyre megérkezik a daru is, elvégre „roncsokat tolni jó”, s a borult égből villámként csapódik be Tonio…

7. Kanadai Nagydíj 1999 – Bajnokok fala

Az előző két esetben egyértelműen az eső számlájára írható a kieséssorozat. De vajon mi a helyzet akkor, ha hasonló száraz pályán történik? 1999. június 13-a a Bajnokok Fala kifejezés születésének napja. A történet közismert: a montreali pálya utolsó sikánjának kigyorsítása az egyik legrizikósabb az F1-ben. Mindez azonban még nem teszi törvényszerűvé, hogy egyazon versenyen csupán a világbajnokok essenek áldozatául. A sort az előző év F3000-es bajnoka, Rocardo Zonta nyitotta, aztán követte őt Damon Hill, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve is. Hogy az a bizonyos betonfal mégsem vált egy minden bajnokot eltüntető F1-es Bramuda-háromszöggé, Mika Häkkinen érdeme, akit a győzelmi trófea kinézete jobban izgatott a kanadai beton keménységénél… A pályához közel álló betonfalat a következő események miatt 2000-re kissé távolabb tolták az aszfalttól, ám az azóta is kíméletlenül szedi áldozatait (igaz, idő közben kevésbé lett válogatós…):

8. USA Nagydíj, 1985 – a mágikus hármas

Téved, aki azt hiszi, a Bajnokok Fala egyedülálló eset az F1-ben. A fenti történéseket megelőzően, ugyanis már szemtanúja lehetett az F1-es közönség egy hasonlóan különös történetnek. A helyszín Detroit, az idő pedig a 80-as évek, melyet alapvetően négy nagy név határozott meg: Alain Prost, Nelson Piquet, Ayrton Senna és Nigel Mansell. Bár Mansell 1985-ben még nem volt világbajnok, az alábbi eset nem csupán a mai szemnek különleges. Nem tudni, mi lehetett a felvételen látható kanyarban, de feltehetően csak az olyan kifinomult érzékeket zavarhatta meg, amelyek egy világbajnokság megnyeréséhez is szükségesek. Talán ezért is a nagy négyes közül leggyengébbnek tartott Piquet úszta meg közülük egyedül:

9. Európa Nagydíj 1999 – ki akar itt első lenni?

Ha a furcsa egybeeséseket gyűjtjük csokorba, az egyik legnagyobb rejtély semmi esetre sem maradhat ki a felsorolásból. Flúgos futamokról már eddig is sok szó esett, ám az 1999-es Európa Nagydíj talán az említetteken is túltesz – már ami a különös, már-már félelmetes véletleneket illeti. Ez a szezon Michael Schumacher kiesésével és Mika Häkkinen pechsorozatával már önmagában is rendkívülivé vált, hát még azzal, hogy Heinz-Harald Frentzen egy Jordan volánja mögött is bajnoki esélyesnek számított – legalábbis matematikailag. Tulajdonképpen a német által nyert három futam már így is jóval több volt annál, mint amit a józan ész megengedett volna egy középcsapat versenyzőjének, éppen ezért a matematikai esély ellenére sem akadtak sokan, akik valós bajnokesélyesként tartották őt számon. Aztán jött a nürburgringi verseny, és már-már kezdtünk elbizonytalanodni! A két fő esélyes hamar pontzónán kívülre került, Frentzen pedig a maradék McLaren támadását állva végigvezette a futam felét. Aztán jött a kerékcsere, s Coulthard ostroma továbbra is sikertelennek bizonyult. És amikor már komolyan kezdtük azt hinni, hogy Frentzen újabb győzelmével valódi bajnokesélyessé lép elő a két nullázóval szemben, jött az elektronikai hiba és az F1 egyik legfurcsább átka, mely miatt innentől kezdve bárki is örökölte meg a vezetést, garantáltan kiesett. Öt élen haladó, négy kiesés, Johnny Herbert utolsó győzelme. Valakit csak le kellett inteni elsőként…

10. ???

Nos, ez a ti hasonló videóitok helye! Ne fogjátok vissza magatokat!