Norbi! Norbi! Norbi! – hangzott az örömteli üdvrivalgás a lelátókról, miután Michelisz Norbert megnyerte a túraautó-világbajnokság (WTCC) második hungaroringi futamát. A magyar versenyző és a Zengő Motorsport ezzel egy rendkívül nehéz, áldozatos munkával teli időszak gyümölcsét aratta le. És hogy milyen volt a helyszínről ez a sporttörténelmi nap? Ha pár szóban akarnám megfogalmazni: izgalmas, diadalittas és rendkívüli. Bandini vendégposztja következik.

2012. május 6-ot írtunk. A helyszín Mogyoród, Hungaroring, Gold 4 tribün, 1-es kanyar féktávja. Már reggel is iszonyú izgatottsággal keltem, és Budapestről Fóton át Mogyoródra érve ez mintha csak fokozódott volna. Vasárnap már a buszmegállótól a pályáig tartó séta során jóval több szurkolóval, valamint egy jóval bedugultabb bevezető úttal találkoztam, mint a szombati nap során. A pályára betérve aztán „újonc ringjáróként” elfogott az ámulat: közel teltház a lelátón, sokan zászlóval, tülökkel, és persze naptejjel felszerelkezve.

Mivel egy későbbi busszal jöttem, sikeresen lemaradtam a reggeli warm-upról, ám helyszíni kérdezősködés után Norbi és (Wéber) Gábor is biztató tempót tudott futni a tréning során. Kisebb várakozást követően fél 10-kor a Formula Abarth euró Széria, majd kicsivel később az olasz Forma–3 öldöklő küzdelmeinek lehettem szemtanúja. Előbbi és utóbbi kategória is időkerettel futott, 15 perc+1 kör állt a versenyzők rendelkezésére, hogy a lehető legelőrébb verekedjék magukat, így nem volt szemernyi lehetőség sem az esetleges programcsúszásra. Főleg a Formula Abarth során voltak kicsúszások, kakaskodások, míg az utóbbiaknak meghagyták a látványosabb előzéseket.

Érdekes módon szegről-végről ismerős fazonokkal, ismerős csapatokkal is összefuthattunk a versenyek során: a Formula Abarth inkább a jövő tehetségeiről szól, így itt leginkább Luca Ghiotto, Bruno Bonifacio és Nicolas Costa nevére hívnám fel a figyelmet, akikre talán érdemes lesz odafigyelni a jövőre nézve – főleg, hogy a sorozatnak olyan versenyzők is bajnokai voltak, mint Vittorio Brambilla, Riccardo Patrese, Elio de Angelis, Nicolas Larini, Ivan Capelli, vagy éppen Giancarlo Fisichella.

Az idei olasz Forma–3 legnagyobb bajnokesélyese egy eddig két győzelmet arató, itáliai színekben induló fiatalember, bizonyos Eddie Cheever Jr. Igen, ő. De a legnagyobb meglepetés mégis a betétfutam dobogózási ceremóniájakor ért. A vasárnapi futamot egy szintén tehetséges orosz srác, Szergej Szirotkin nyerte meg, aki sikerét az Euronova Racing színeiben szerezte. A konstruktőröknek járó első díjat átvette: Vincenzo Sospiri csapatfőnök. Miből lesz a cserebogár... Ezt követte a várva várt, ugyanis végre elkezdődhetett a WTCC első futama! A hangulat fokozódott, erre szerencsére a már említett futamok is hatással voltak. A versenyzők szép sorjában gördültek ki: először a kék Chevrolet-k (Muller, Huff, Menu), majd a Roal Motorsport pilótái, akiket máris a mieink követtek.

Ahogy és ahányszor feltűntek a látóhatáron a narancs-fekete kocsik, a közönség álló tapssal és ujjongással üdvözölte őket. Egy rövid felvezető kör után aztán elszabadult a pokol. A kocsik kisebb-nagyobb robaj közepette zúgtak be az első kanyarba, ahol aztán néhányaknak rögtön ki kellett szállniuk a küzdelemből. Norbi kissé visszaesett, Gabi viszont eszméletlen rajtot fogott az első kanyarban. Az első körökben kéz a kézben mentek, majd Norbi begyújtotta a rakétákat, és üldőzöbbe vette a „Chevik” üldözőit. Először MacDowallt, majd Oriolát darálta be, végül Monteiro-t kezdte támadni. Minden körben, minden előzésnél és próbálkozásnál csatakiáltás, felhördülés, szurkolás volt, ám Coronel fenyegetése egyre többeknek okozott aggodalmakat. Sajnos nem volt hiábavaló: a holland privátos az utolsó körben, kissé túl erőszakosan ment el Norbi mellett, amelyben nemigen vívta ki a nézők (legalábbis a mi szektorunk) szimpátiáját. Wéber Gabi szintén pontszerző lett, így mind az összetettben, mind a privát értékelésben értékes helyezéseket gyűjtött Zengő Zoliék számára.

Ezt követően az AutoGP-sek jöttek, akik hasonlóan izgalmas versenyt rittyentettek az előző kategóriákhoz, végig helyezésekért, dobogóért, sőt győzelemért csatázva. Ha már ismerősök: a versenyen a tavaly GP2-ben leszerepelt Daniel De Jong is részt vett. Több nemigen volt kiemelhető szerepléséből. Ennek ellenére a viadal ideális bemelegítés volt a délutáni, ominózus versenyre... A rajtsorrend megfordításával Norbi ezúttal az 5. helyről, tiszta ívről rajtolhatott, és egyszerűen minden körülmény valami nagy dolgot jósolt a futamra. Valamit, amit igazán csak a bravúr szóval lehetne leírni. A Chevrolet-k hátul, Engstler-Oriola-O'Young-Monteiro fogat elöl. A nap süt, a pálya viszonylag meleg, a BMW jól rajtol. Miért ne jöhetne ki valami nagy eredmény hazai közönség előtt?

A felvezető kört követően síri csend a tribünön. Várakozás. Izgalom. Egy lámpa. Kettő. Három. Négy. Öt. Még mindig. Még mindig. Még mindig! Na most rajt! És ekkor valami olyasmi következett, amire jó magam a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Norbi mint valami puskagolyó, úgy jött el a rajttól, olyannyira, hogy néhányan hirtelen korai rajtra gyanakodtunk. De nem. Monteiro azonnal megvolt, mire megláttuk a mezőnyt élőben, Engstlert is megette. Ekkor belső ívre húzott. Egyre előrébb, egyre előrébb, O'Young külsőn, és Oriola, Oriola, Oriola, Norbi, Norbi Norbi, NORBI! Mi, a közönség, mint egy plusz lóerő, mint egy plusz játékos szinte próbáltuk beüvölteni őt a szemtelenül ifjú hispán elé. A kanyar végén aztán mindenki mindent csinált az örömtől: volt itt dudálás, fütyülés, tapsvihar, ordítás, Norbizás, de még ugrálás is a szűk széksorok között.

Norbi egyre nagyobb előnyt autózott ki az élen, és már majdnem a harmadik szektornál járt, mire valamelyest elcsendesedett a publikum. Na nem sokáig. A célegyenes ráfordítóján ismét rákezdtünk, hiszen ország-világ őt figyelte a tévék és helyszín kivetítőin.

Az előny nem apadt. Sőt! Minden kör végén tizedről tizedre nyúlt el Michelisz az őt üldözőktől. És a legerősebb autók még mindig a bolyban! Így jutottunk el az akciódús futam utolsó négy köréig. Az fór nagyjából négy-öt másodperc. Norbi gond nélkül megy át az első kanyaron, míg az üldözők kisebb kakaskodásba kezdenek a célegyenes végén. Ennek eredményeként felcserélődik a sorrend: Alain Menu bravúros helyzetfelismeréssel a második helyen találta magát, ahol rohamléptekkel távolodott Bennanitól és Oriola-tól.

Még három kör. Síri csönd, persze csak a Zengősök érkezéséig. A távolság csökken, de épp elégnek tűnik az előny. Wéber Gabi az utolsó helyen hasonló tempót megy, mint Alain Menu a másodikon. Kár az elrontott első körökért és James Thomson kilökéséért. Eközben a bolyban öldöklő csata folyik. De mutassák már Norbit? Hol van? Már csak két kör! Egyre közelebb a svájci! De még mindig másodpercek választják el a két pilótát.

Utolsó kör. Feszült pillanatok, ki kell bírni! Ki kell bírni! Innen már meg kell lennie, még akkor is, ha Menu már két másodpercig kapaszkodott fel! A távolban halljuk a hangját, a sikánnál feltűnik a távolban, majd egyre nagyobbra kapcsol ismét a hangerő. Egészen addig, míg el nem tűnik a fák mögött a messzeségben.

Már csak fél kör! Mikor jön már? Hol van? Mit csinál? Nem történt semmi? De hisz ott fordul a 14-esben! Igen! Megvan! Elképesztő! Megcsinálta!

Egy igazi, hamisítatlan sporttörténelmi pillanat tanúi lehettünk. Az egész abban a percben, sőt órában egy tündérmesének tűnt. Egy feldolgozhatatlan álomnak. Hogy miért? Magyar csapat, magyar helyszínen aratott sikert magyar csapatfőnökkel és magyar pilótával egy technikai sportágban, egy világsorozat nagydíján. Kell ennél több?

Zengő Zoliék elképesztően emlékezetes napot adtak nemcsak a magyar autósportnak, hanem összességében a magyar sportnak, amit a rajongók, a Hungaroringen izgulók és a képernyő előtt ülő tévénézők valószínűleg soha nem fognak elfelejteni.

Hazafelé kivételesen jó érzés fogott el a futammal kapcsolatban. A karom kissé leégett a napon, a hangomat rekedtesre szurkoltam, és a hazaút is viszonylag hosszú volt. De ahogy a reklámban is mondanák, az élmény: felbecsülhetetlen. Szóval, kedves Norbi, „this is one of the most beautiful”. Thank you very much! Great job! Well done!

Képek: NSO