„Elhatároztam, hogy a szezon végén befejezem a karrieremet.” Michael Schumacher az idény végén visszavonul – másodjára, s immáron végleg. Persze hat évvel ezelőtt is így volt, aztán mégis meggondolta magát, ám most a távozás módja és körülményei teljesen mások voltak. A Ferraritól ünnepelt bajnokként, a csapat vezéreként búcsúzott, a Mercedest viszont sikerek nélkül, a hátsó ajtón hagyja el. A főbejárat előtt nyújtózó vörös szőnyeg ugyanis más lábnyomát várta már, így előtte kattant a zár. Anélkül, hogy befejezhette volna küldetését, s még azelőtt, hogy elmondhatta volna véleményét, kimondhatta volna végső szavát… De vajon miként jutottak idáig? Mennyire küldték és mennyire akart menni? Mi zajlott a háttérben? Lett volna másik út is? Minisorozatunkban az ehhez hasonló kérdések egész sorát vetjük fel, válaszokat és összefüggéseket keresünk, megpendítve egy-két tágabb gondolat húrját is. A bevezető részben a történet kapcsán felmerülő számos ellentmondás és furcsaság bemutatásával annak járunk utána, létezett-e a mindkét oldal részéről cáfolt ellentét csapat és versenyző között.

Megtörtént a nagy bejelentés: még hat futam és végleg vége. Michael Schumacher pontot tett a hónapok óta húzódó találgatások – és a három éve tartó várakozás végére. Miután a Mercedesnél végleg bezárult előtte a jövő ajtaja, nem kért az egyéb lehetőségekből sem. Utolsó Japán Nagydíja pedig tökéletes képet festett arról, miként is juthatott idáig második karrierjének története.

Megnyert mindent, amit lehetett, soha nem látott magasságokba emelkedett. Amikor első alkalommal ült kamerák elé, a F1 díszes trónjában foglalhatott helyet. Most pedig minden megváltozott. Akkor vasárnapi diadalát követően, az olasz tifosi vörös mámorában közölte döntését – most egy szürke csütörtöki napon, a versenyhétvége előtt, az őt két hete még darabokra szedő újságírók társaságában. Gondolatait papírról puskázta, előre megtanulta, és csupán a személyes résznél érezhettük azt, valóban őszintén és a szívéből beszél.

A jobb első kerék kétségbeesett jajkiáltással könyörög az életéért. Ő még nem tudhatja, amit kínzója már igen: végzete így is, úgy is vészesen közel, már csak az a kérdés, hogy halála nyugodt és átlagos lesz-e, vagy nemes célért, küzdelem közben jön el. E jelenetet látva a válasz nem kérdés… A két autó elemi erejű visszaváltásokkal zúdul a Buszmegálló sikán féktávjába – a határon egyensúlyozva feszülnek egymásnak. A Red Bull kedvezőbb helyzetben: a párharc megnyeréséhez már csak be kell fejeznie manőverét. A mellette haladó Mercedes viszont a vereség pillanatában mégis meggondolja magát, s a semmin elrugaszkodva végső lendületet vesz, és visszaveri a támadást. A győzelem csupán pillanatok töredékéig tart, kivívójának viszont így is megéri. Háromszáz futam ide vagy oda, ő már csak versenyző marad – mindörökké!

Háromszáz. Ilyen tempónál fodros tetejű zöld függönnyé mosódnak a fák, a kocsi alatt nyílként suhannak át a szürke aszfalt egybefüggő csíkjai. A horizonton az egyenes sáv összeszűkül, majd elfordul: a kanyar vészesen és egyre nagyobb tempóban közelít – ahogy a fékezés pillanata is.

Hogy ez sem lesz tiszta hétvége, előre tudhattuk: Michael Schumacher úgy érkezett Monacóba, hogy bármennyire is fog sütni a nap, azt egy öt rajthelyes büntetés árnyéka mindvégig eltakarja majd előle. Aztán jött a szombat, és a 7-es számú Mercedes ragyogó pole-körével hatolt át a rá vetülő árnyakon, megpillantva a remény, csupán a másnapi rajtig élő sugarát. Hiába, ezen a monacói hétvégén olyan éles kontraszttal váltotta egymást fény és árnyék, mint amikor a versenyzők kétszázzal be-, majd kihajtanak az alagút sötétjéből a szikrázó napsütésbe. S bár a fény Monacóban végre feltűnt annak végén, sajnos Schumi ismét az alagútban rekedt… Vajon kibírja-e a Mercedes a kijutáshoz szükséges – egyre kisebb – távot?

Miközben Michael Schumacher kikászálódás helyett inkább csak tovább süllyed a 2012-es idénykezdet hullámvölgyében, az utóbbi hetekben a Mercedes csapat is egyre jobban elkezdett egy illetve két évvel ezelőtti önmagára hasonlítani. A komoly előrelépéssel kecsegtető első bíztató jelek lassan a feledés homályába vesznek. A reményt feladni azonban kár lenne: idén nem létezik papírforma, így még a gyengébbnek tűnő hétvégéken is bármi megtörténhet. Más kérdés, hogy az összképet és a távlati célokat nézve ez mégsem nyugtatja meg teljesen a szurkolót, a múlt jókora árnyéka ugyanis továbbra is itt lebeg a fejünk fölött…

Fele annyi pont, mint ahány verseny, számtalan technikai probléma, pechsorozat, furcsa véletlenek, plusz a csapat első győzelmének végignézése tévén keresztül. Bár a java még hátravan, eddig nagyon úgy fest, 2012 sem Michael Schumacher éve. Hiába tehát a csapat és a Hétszeres előrelépései, részsikerei, az összkép tulajdonképpen nem különbözik az elmúlt két esztendőjétől. Na jó, annyiban mindenképp, hogy a mostani még azoknál is rosszabbul indult…

Igencsak nehézkesen indul a 2012-es szezon (is) a Mercedes csapat számára. Két versenyt követően egyetlen pont – csupán a három kiscsapatot megelőzve a bajnoki tabellán… Bár Michael Schumacher szombaton egy régóta várt sikerrel, egy harmadik rajthellyel örvendeztetett meg bennünket, a vasárnap ismét ünneprontó volt. A két gyenge verseny alapján sokan elképesztő mélységekben látják sínylődni a csapatot, a gond – mint azt alább látni fogjuk – azonban koránt sem akkora, mint amekkorának látszik. Ugyanakkor így is nagyon komoly. Hogy ez ellentmondás? A brackley-iek legalább ebben következetesek…

Egyre inkább érvényessé válik a már tavaly is gyanút keltő összefüggés: ha melbourne-i futam, akkor Schumacher-balszerencse. Amilyen bíztatóan indult, olyan pocsék véget ért a német rekordbajnok és csapata első idei nagydíjhétvégéje. De vajon most igyekezzünk tovább reménykedni a bíztató első két nap miatt, vagy jobb, ha máris a pánikgomb felé nyúlunk a vasárnap látottak után? Nehéz kérdésre próbálunk most választ találni, de szerencsére segít nekünk, hogy máris nyakunkon a második verseny!

Éppen csak elkezdődött, máris véget ért a téli tesztidőszak. A Mercedes-rajongók számára különösen rövidnek tűnhetett: az új W03-ról csupán a második teszten rántották le a leplet, így a csapatnak kétszer négy napja volt arra, hogy felkészítse azt Melbourne-re. A tesztprogram tehát kimondottan sűrű volt, mi viszont ezen összevisszaságban is megpróbálunk tiszta képet kapni arról, mi is történt alatta – hátha ezzel is közelebb jutunk ahhoz, mi vár ránk az egyre közeledő hétvégi idénynyitón! Tesztnaplónk második részében megvizsgáljuk a Mercedes fejlesztéseit az utolsó teszten, esélylatolgatunk, s megpróbáljuk megfejteni, miért is olyan nyugodt Norbert Haug.

Éppen csak elkezdődött, máris véget ért a téli tesztidőszak. A Mercedes-rajongók számára különösen rövidnek tűnhetett: az új W03-ról csupán a második teszten rántották le a leplet, így a csapatnak kétszer négy napja volt arra, hogy felkészítse azt Melbourne-re. A tesztprogram tehát kimondottan sűrű volt, mi viszont ezen összevisszaságban is megpróbálunk tiszta képet kapni arról, mi is történt alatta – hátha ezzel is közelebb jutunk ahhoz, mi vár ránk az egyre közeledő hétvégi idénynyitón! Tesztnaplónk első részében az első két tesztet vesszük szemügyre, kivesézve a csapat téli stratégiáját, a W03 bemutatkozását, az előrelépéseket, a gumikérdést, valamint az első versenyszimulációkat is.

Bár ezúttal célba ért, Michael Schumacher második abu-dzabi hétvégéje sem sikerült sokkal (villany)fényesebbre az elsőnél. A minimálisan elvárható 7. helyet ugyan megszerezte, a hatodikra viszont csöppnyi esélye sem volt – ahogyan egész hétvégén csapattársa ellen sem. Bár az Adrian Sutillal való küzdelem nem volt héroszi, sem pedig különösen izgalmas, a hétvége a felszín eseménytelensége ellenére sem volt híján rejtélyes és megoldhatatlan jelenségeknek. Olyannyira nem, hogy már Dana Scully és Fox Mulder is gyanút fogott! A továbbiakban az ő furcsa összefüggéseket pedzegető nyomozásuk titkos aktáiból szemezgetünk.

És akkor Nico Rosberg ideges lett. Nem ok nélkül, hisz testközelből kellett végignéznie, amint a nálánál jóval hátrébbról rajtoló Michael Schumacher éppen előtte fut célba egy ugyanolyan autóval. Bár ő bosszúsága okaként csapata elhibázott stratégiáját jelölte meg, felfokozott idegállapota éppen más frusztráló tényezők meglétéről tanúskodik. A lelke mélyén bizonyára ő is tudja, ezt a versenyt Michael nyílt küzdelemmel fordította maga javára, bizonyítva a Rosberg által folyamatosan cáfolt tényt: a „hétszeresnek” idén versenytempó terén sikerült fölé nőnie. Schumi ráadásul mindezt épp egy olyan, számára hullámzó hétvégén tette, mely szinte végig a sima vereségét ígérte. Nos, Nico, a helyedben mi is idegesek lennénk!

Dél-Korea tavaly a szezon legjobb eredményét szállította Michael Schumacher számára, idén viszont már azelőtt véget ért a német ottani versenye, hogy az valójában elkezdődött volna. A „viborgi torpedó” kilőtt, majd célt ért, gondoskodva arról, hogy a hétvége megrekedjen a soha be nem teljesülő várakozás szintjén. Nagyon össze kell hát szednie magát annak, aki komoly okfejtésekkel, elemzésekkel tűzdelt összefoglalót akar írni róla. E sorozat kitalálója tesz egy próbát, egy viszont bizonyos: cseppet sem ilyen 50. részről álmodott…

Amikor Michael Schumacher utolsó kiállását letudva Felipe Massa Ferrarija elé tért vissza a szuzukai pályára, bizonyossá vált: régi énje, mely képes a maximumot kipréselni mindenkori verdájából, a korábbi villámlátogatásokkal szemben, hosszabb itt tartózkodásra rendezkedett be köztünk… S bár a jelenet kevéssé hasonlítható a 11 évvel ezelőtt szintén ugyanitt történő bokszban előzéséhez Mika Häkkinennel szemben, a mostani hatodik helyet megszerző Schumacher már sok szempontból emlékeztet az akkorira. Például hasonlóan elégedett mostanság és egyre inkább élvezi a versenyzést. Persze e két dolog cseppet sem független egymástól!