Szokás azt mondani, hogy a világbajnokság valójában az első európai nagydíjjal kezdődik, és addig csupán esztelen pontvadászat van, hogy mire komolyra fordulnak a dolgok, minél jobb helyről lehessen várni a folytatást. Sokan az első komolyabb változtatásokat is ilyenkor eszközölik az autón, és a mugellói teszt erre lehetőséget is adott, hiszen elmúltak már azok az idők, amikor korlátlanul lehetett bármikor orrba-szájba tesztelni – mondjuk úgy, most inkább torkon kell ragadni az alkalmat. Most röviden arról szólunk, hogy a Ferrari, a Lotus és a McLaren min változtatott. Nos, a koncepciók sokfélék, és azok sikeressége is sokféle. Azt viszont remekül illusztrálják az F1Technical.net oldalon talált példák, hogy a nagy leszorítóerő és az áramlástani hatékonyság (angolul aerodynamical efficicency) eltérő fogalmak.

A tippmixelőknél csak a fogadóirodák, meg mi fogunk jobban szórakozni, hacsak Európában nem kezdődik újra az, amit a tavalyi szezonban láttunk. Di Resta élete versenyét futotta, Grosjean hamarosan Kimi zacsiját fogja szorongatni, Webber képviseli az állandóságot, a McLaren viszont a Ferrari szintjére süllyedt vissza.

Ross Brawnék végre megcsinálták, miközben a McLaren nagyon ott van, de mégsem sikerült elhúzniuk - részben a saját hibájukból, részben pedig balszerencse miatt. Nico arca csak mérsékelten tenyérbemászó, tényleg visszatértek a nyolcvanas évek.

Még soha nem volt olyan feszültség verseny után az Ideális ív motorhome-jában, mint a Malajziai Nagydíj leintése után, ugyanis minden szerző a futam egészen más aspektusát emelte ki, és húzta alá piros vonalakkal, mint döntő tényező. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy ezúttal különösen izgalmas SzubjektÍv követi a futamösszefoglalót, ahol a vélemények úgy ütköznek, mint Narain Karthikeyan Sebastian Vettellel.

Eljött végre amire annyira vártunk, és nem is csalódtunk az idényt nyitó Ausztrál Nagydíjban. Több hetes eredménytelen tapogatózás, hasra ütéses alapon történő teszteredmény böngészés és kristálygömbünk előtt tarokk-kártyára vetett kávézaccos jóslataink helyett immár kézzel fogható eredményekkel szembesülhetünk, mintegy előrevetítve azt, mit is várhatunk az idei szezontól. Bár erősorrendet egy futam alapján nehéz lenne felállítani, nagyjából már képbe kerültünk azzal kapcsolatban, kit hová helyezzünk. Egyelőre a McLaren a favorit, szorosan mögöttük ott van a Red Bull, láthattunk peches Mercedest és versenyképes Williamst, szóval nem unatkoztunk egy percig sem.

Nem ígérjük, hogy minden alkalommal önálló posztban számolunk be a szabadedzésekről, de az idény hivatalos kezdete olyan nagy örömmel töltött el minket, hogy ezt feltétlenül meg akartuk tenni ma. A következőkben a vegyes időjárási körülményekkel tarkított első két edzésről szólunk pár szót.

Egy posztba gyűjtöttük nektek az elmúlt hat hétben bemutatott 2012-es versenygépeket, s arra kérnénk Titeket, hogy szavazzátok meg, melyek a legszebbek, s melyik sikerült a legkevésbé pofásra.

A három szezon előtti teszt közül a másodikat Barcelonában teljesítette a mezőny, ahová a mezőny tizenkét csapatából tizenegy érkezett meg, köztük tíz az új autóval, de érdemi munkát csak kilenc tudott végezni. Az alábbiakban röviden elmondjuk, miért nem ülhetett autóba Räikkönen a héten, melyik volt a hét meglepetéscsapata, hol tartanak a nagyok, és hogy szerezte meg elméletében élete első futamgyőzelmét Nico Rosberg.

Azzal az unásig ismételt közhellyel kell kezdenünk, hogy a tesztek eredményéből (főként a szezon első tesztjének eredményéből) messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Így nem is kísérelhetünk meg jóslatokba bocsátkozni, vagy valamiféle erősorrendet felállítani a még csak friss szárnyaikat próbálgató csapatok közt, most megelégszünk annyival, hogy megnézzük, kik zárhatják elégedetten a jerezi négynapos kollektív tesztet, s kiknek lesznek álmatlan éjszakáik a február 21-i barcelonai tesztig.

A bemutatókkal együtt frissülő posztunkban egy helyre gyűjtjük nektek a 2012-es autókat, hogy a kommentek közt megvitathassátok, melyik a legszebb, s hogy könnyebbé tegyük nektek a versenygépek összehasonlítását.

Az Ideális Ív olvasóinak kiírt szavazáson a March 711-est, avagy ahogy sokan ismerik, a teástálcát az orrán hordozó versenyautót választottátok minden idők legcsúnyább versenyautójának. A verseny első öt helyezettjét és az általatok nevezett gépekből készített válogatást az alábbiakban olvashatjátok.

Idén az első "klasszikus" bemutatót a McLaren szolgáltatta - a mai nap folyamán a wokingi istálló saját épületében, a McLaren Technology Centerben mutatta be négykerekű szörnyetegét, mely formailag a szokásosnál is elegánsabbra sikeredett - a későbbiekben majd kiderül, mi adta az alapot ehhez -, és ahogyan a brit alakulattól megszokhattuk, az autó már első ránézésre tartalmaz egy-két, a szabályok határait - finoman szólva is - súroló megoldást.

A 2011-es évben ismét nagy szerepet kapott az F1-es autók hátulja. Hogyan alakítsuk ki a diffúzor kimenetét? Mi a helyzet a hátsó szárnnyal a DRS bevezetése után? Hogyan vezessük ki hátul a kipufogógázt? Egyáltalán, hátul vessük ki? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhettek fel a mérnökök fejében, és mostani technikai összegzésünkben is ilyen szempontból értékeljük az előző szezont. Természetesen itt fokozottan érvényes az az elv, hogy ha egy megoldás jónak bizonyul, azt többen másolni fogják, ha már betiltani nem lehet – igen, ezt a folyamatot hívják szebb szóval fejlesztésnek. És mi mást lehetne alaposabban szemügyre venni egy hétvégén, mint a nálad jobb autó hátulját?

Hirtelen váltás a konstans felé - kissé ellentmondásos a kifejezés, de nagyjából ez következett be a legutóbbi F1-es viadalon - legalábbis az élmezőnyében. Vettelnél a nagy akarásnak - kivételesen - nyögés lett a vége, Hamilton magához tért, Alonso ismét a dobogóig szenvedett a vadiúj "orrsúllyal" felvértezett Belarus-szal, Button KERS nélkül volt a mezőny 3. leggyorsabbja. A száraz tények helyett áradjanak a spontán gondolatok: a_fater és Red_star véleményét olvashatjátok.

Végy egy jó brazilt, a karrierjét vágd ketté olasz módra, paprikázd fel egy kis Fernando-szósszal, külön tálban, egy Jenson segítségével zúzz porrá egy Red Bullban párolt, celebbundába tekert angolt – keverd össze, majd magas lángon hagyd forrni őket. Fő a balhé! Felipe Massa és Lewis Hamilton az Indiai Nagydíjon idén sokadjára talált egymásra – naná, hogy ütközés lett a vége. A 2008-as év két hőse 2011-ben sajátos, a bajnoki címtől immár távoli párharcot vív egymással, melynek a látványát főként az ütközések, izgalmait pedig a nyilatkozatok jelentik. E két fickó csak nyomokban emlékeztet három évvel ezelőtti önmagára. Frusztrált Lewis és Frusztrált Felipe, a 2011-es szezon furcsa párja. Mindenki fedezékbe, az ő történetük következik!

Itt a vírusvideózás első darabja, amely Button élményvezetésével, majd néhány garázsos marhulással folytatódott. Ez a rész a nagyvilágban eltévedő szerencsétlen Lewis történetét dolgozza fel. A McLaren főszponzoránál hál' Istennek a Red Bull-uralom ellenére sem veszítették el a humorérzéküket, türelmetlenül várjuk a következő ökörködést.

Alig egy hete még heves fogadkozásoktól volt hangos az éter – Monzában fogható a Red Bull, McLaren-Ferrari csata lesz az első helyért, mint tavaly. Nem kellett sokat várni ezen elméletek tényszerű megbukására: alig néhány kör alatt Sebastian Vettel tulajdonképpen eldöntötte a győzelemért folyó harc végkimenetelét, még ha a körülmények valamelyest a kezére is játszottak.

Miután kicsit elcsitultak a viták, a szokott mederben folytatjuk, vagyis a futam összefoglaló és az Alternatív vb posztjait követően megszólal a szerkesztőség többi tagja is - kivéve persze rozo31-et, aki a szezon egyik legizgalmasabb Császár útja-posztjával készül. Természetesen ismét szóba kerül az FIA és Nigel Mansell, A Ferrari feljavulása és a McLaren csalódást keltő teljesítménye, de nem megyünk el szó nélkül a Red Bullnál verseny közben kinyilatkoztatott csapatsorrend mellett sem - ami elvben eddig nem is létezett.

Miután bemutatkozó posztom talán népszerűbb is lett, mint amire számítottam, úgy véltem, érdemes még pár érdekességről felrántani az Íven a leplet. Nem hazudtolom meg magam, évek kellenének ahhoz, hogy végigérjek ezen a szérián, sőt, valószínűleg olyan megoldások is megbújtak egy-egy autóban, amelyre máig sem derült fény. Hála az égnek, valószínűleg ebből van kevesebb, így ezúttal is bemutathatom nektek pár hatalmas mérnöki agyszülemény térbeli kiteljesedését.

Miután Red_star kolléga kifejtette nézeteit a maratoni Kanadai Nagydíjjal kapcsolatban, most az Ideális Ív többi szerkesztőjének gondolatait olvashatjátok - leszámítva donnellyt, aki hamarosan fagyival és banánnal fog megörvendeztetni Titeket. Fogadjátok hát véleményünket Jenson Button legnagyszerűbb ám egyben legvitatottabb győzelméről, valamint minden másról, ami vasárnap este történt.

Több csapat esőtáncot jár a futam előtt, mások a nyers tempójukban bíznak – a Kanadában rendezett futamok soha nem a kiszámíthatóságukról voltak híresek, a független, márpedig az izgalmakra vágyó nézőknek ez a tény több, mint kecsegtető. Mivel azonban ismét Sebastian Vettel rajtolhat az első helyről, adódik a kérdés: vajon most meg lehet-e fogni?
Elolvasom »

Nem lehet vitaalap, ha azt jelentjük ki, hogy a gumiabroncs döntő szerepet játszik abban, hogy végül ki nyer meg egy adott futamot, esetleg bajnokságot. Mondhatnánk, hogy minden csapat – még látatlanban is – próbálja kicsit az aktuális gumikészlethez igazítani az autóját. Ez a kérdés annyira kényes, hogy az erre vonatkozó szabályok szinte évről évre változnak, és a gyártók is előszeretettel adják egymásnak a kilincset. Most a Pirellin a sor.
Elolvasom »

A rasszizmussal persze viccel, de meg lesz rakva érte, semmi kétség.

Ha egyszer odajönne hozzánk Roman Abramovics, és azt mondaná: „nesztek, itt van egy rakás pénz, rakjatok belőle össze nekem egy F1-es versenyautót”, vajon tudnánk élni a lehetőséggel? Valószínűleg sokan megijednének egy ilyen hatalmas feladattól, hiszen elsőre igencsak lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Nem ígérhetjük, hogy az Ideális ív most kezdődő sorozatát olvasva felkészültek leszünk egy ilyen pillanatra, de azt próbáljuk tenni, amit hasonló szituációban tennénk: sorra veszzük az F1-es autók építőelemeit, és megnézzük, régen mit hogyan csináltak, hogy tanuljunk elődeink erényeiből és hibáiból. Elsőre nagy vonalakban, alapfogalmakkal indítunk, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle – számítunk ötleteitekre és a kommentárokra. Ma azzal kezdjük a munkát, hogy átnézzük dióhéjban a sportág önhordó karosszériáinak történetét.

Elolvasom »

Ragyogóan hozták a várt eredményeket a legfrissebb szabálymódosítások: a hőskort idéző számban csodálhatjuk meg a kerék-kerék elleni párharcokat, csodálatos felzárkózásokat, meghökkentő visszaeséseket. Bár fülig ér a szám, azért nem felejtem megemlíteni a jelenség fonákját sem, vagyis azt, hogy mindezt mesterséges előállított környezetben, direkt gyenge minőségű (ha jobban tetszik, alacsony teherbírású) gumikkal, „előzési zónával” (sic!) érték el. Nem akad olyan pálya a versenynaptárban, ahol ne lenne értelme legalább előzési manőverbe kezdeni, Monte-Carlóban majd az alagútban tűzhetik ki a DRS-zónát, a sikánig elérhető a kívánt tempókülönbség, unalmas vonatozást még a hercegségben is ki lehet küszöbölni. A mezei tévénézőknek ugyanúgy élvezetet nyújtott ez a vasárnap délelőtt, mint a stratégia iránt fogékony fanatikusabb szurkolóknak.