Fele annyi pont, mint ahány verseny, számtalan technikai probléma, pechsorozat, furcsa véletlenek, plusz a csapat első győzelmének végignézése tévén keresztül. Bár a java még hátravan, eddig nagyon úgy fest, 2012 sem Michael Schumacher éve. Hiába tehát a csapat és a Hétszeres előrelépései, részsikerei, az összkép tulajdonképpen nem különbözik az elmúlt két esztendőjétől. Na jó, annyiban mindenképp, hogy a mostani még azoknál is rosszabbul indult…

Ross Brawnék végre megcsinálták, miközben a McLaren nagyon ott van, de mégsem sikerült elhúzniuk - részben a saját hibájukból, részben pedig balszerencse miatt. Nico arca csak mérsékelten tenyérbemászó, tényleg visszatértek a nyolcvanas évek.

Ismételten jelentkezünk legszakmaibb rovatunkkal, mely a futamértékelő és a SzubjektÍv vélemények után a legkúlabb csávó és a legnagyobb tirpák személyét közli veletek. Számítási módszerünkben objektív, tudományos szempontok alapján értékeljük ki a leglazább, illetve a legfurkóbb teljesítményeket. Ezekben az összevetésekben csak győztes van, nincs se pont-, se éremrendszer. Aki a legtöbb győzelmet gyűjti össze a laza arcok közül, az lesz az Alternatív Világbajnok, míg a legnagyobb bráner a 'Rozsdás Kipufogó A Seggedbe' Trophy jogos tulajdonosa lesz. A poszt után az aktuális tabella mutatja, ki hány győzelmet gyűjtött össze az egyes kategóriákban, így kiválóan nyomon lehet követni, hogyan áll a bajnokság. Az viszont újdonság a 2012-es szezonban, hogy a két fődíjunk mellett minden futamon egyéb elismeréseket is kiosztunk, amikor valaki éppen kiérdemli azokat.

Három futam, három különböző futamgyőztes, három különböző istálló színeiben. A valaha volt legjobb Kínai Nagydíjat láthattuk, a középmezőny felerősödése miatt egészen elképesztő vonatozásokat láthattunk, ráadásul a dobogós- és pontszerző helyekért. Nico Rosberg pályafutása (és az újkori Mercedes) első futamgyőzelmét szerezte, méghozzá teljesen megérdemelten. Mögötte viszont a különböző taktikán és gumikon lévő autók teljes összekavarodása olyan káoszt okozott, hogy nem csak egy mezei kommentátornak, még egy sokat látott versenymérnöknek is problémákat okozhatott a valós sorrend megállapítása. Két- vagy három kiállás, stratégiaváltás menet közben, kiszámíthatatlanul teljesítő abroncsok – nem voltatok vele egyedül, ha néha nem igazán értettétek, ki áll épp jó helyen és ki nem. Éppen ezért összefoglalót sem könnyű írni a versenyről, előre is elnézést kérek, amiért a bejegyzés elég nagy része a győztessel foglalkozik, de Rosberg ezúttal megérdemli, hiszen ő a legkeményebb Nico Steven Seagal óta.

Először is: az Ideális ív szerkesztősége kellemes ünnepeket kíván minden kedves olvasónknak!

A hímes tojás mellé hozok még egy kicsinyke ajándékot a locsolóknak, méghozzá egy technikai poszt formájában. Néhány csapat már a szezon előtti tesztek folyamán felvetette, hogy a Mercedes-szel nem stimmel valami, ugyanakkor az FIA Malajziában már másodjára is megvizsgálta az autót, és ismét zöld utat kapott. A támadások nem szűntek ugyan, de a W03 Charlie angyalai szerint szabályos. Lessük meg, mi szúrja a konkurencia szemét.

Igencsak nehézkesen indul a 2012-es szezon (is) a Mercedes csapat számára. Két versenyt követően egyetlen pont – csupán a három kiscsapatot megelőzve a bajnoki tabellán… Bár Michael Schumacher szombaton egy régóta várt sikerrel, egy harmadik rajthellyel örvendeztetett meg bennünket, a vasárnap ismét ünneprontó volt. A két gyenge verseny alapján sokan elképesztő mélységekben látják sínylődni a csapatot, a gond – mint azt alább látni fogjuk – azonban koránt sem akkora, mint amekkorának látszik. Ugyanakkor így is nagyon komoly. Hogy ez ellentmondás? A brackley-iek legalább ebben következetesek…

Egyre inkább érvényessé válik a már tavaly is gyanút keltő összefüggés: ha melbourne-i futam, akkor Schumacher-balszerencse. Amilyen bíztatóan indult, olyan pocsék véget ért a német rekordbajnok és csapata első idei nagydíjhétvégéje. De vajon most igyekezzünk tovább reménykedni a bíztató első két nap miatt, vagy jobb, ha máris a pánikgomb felé nyúlunk a vasárnap látottak után? Nehéz kérdésre próbálunk most választ találni, de szerencsére segít nekünk, hogy máris nyakunkon a második verseny!

Éppen csak elkezdődött, máris véget ért a téli tesztidőszak. A Mercedes-rajongók számára különösen rövidnek tűnhetett: az új W03-ról csupán a második teszten rántották le a leplet, így a csapatnak kétszer négy napja volt arra, hogy felkészítse azt Melbourne-re. A tesztprogram tehát kimondottan sűrű volt, mi viszont ezen összevisszaságban is megpróbálunk tiszta képet kapni arról, mi is történt alatta – hátha ezzel is közelebb jutunk ahhoz, mi vár ránk az egyre közeledő hétvégi idénynyitón! Tesztnaplónk második részében megvizsgáljuk a Mercedes fejlesztéseit az utolsó teszten, esélylatolgatunk, s megpróbáljuk megfejteni, miért is olyan nyugodt Norbert Haug.

Nem ígérjük, hogy minden alkalommal önálló posztban számolunk be a szabadedzésekről, de az idény hivatalos kezdete olyan nagy örömmel töltött el minket, hogy ezt feltétlenül meg akartuk tenni ma. A következőkben a vegyes időjárási körülményekkel tarkított első két edzésről szólunk pár szót.

Éppen csak elkezdődött, máris véget ért a téli tesztidőszak. A Mercedes-rajongók számára különösen rövidnek tűnhetett: az új W03-ról csupán a második teszten rántották le a leplet, így a csapatnak kétszer négy napja volt arra, hogy felkészítse azt Melbourne-re. A tesztprogram tehát kimondottan sűrű volt, mi viszont ezen összevisszaságban is megpróbálunk tiszta képet kapni arról, mi is történt alatta – hátha ezzel is közelebb jutunk ahhoz, mi vár ránk az egyre közeledő hétvégi idénynyitón! Tesztnaplónk első részében az első két tesztet vesszük szemügyre, kivesézve a csapat téli stratégiáját, a W03 bemutatkozását, az előrelépéseket, a gumikérdést, valamint az első versenyszimulációkat is.

Egy posztba gyűjtöttük nektek az elmúlt hat hétben bemutatott 2012-es versenygépeket, s arra kérnénk Titeket, hogy szavazzátok meg, melyek a legszebbek, s melyik sikerült a legkevésbé pofásra.

A három szezon előtti teszt közül a másodikat Barcelonában teljesítette a mezőny, ahová a mezőny tizenkét csapatából tizenegy érkezett meg, köztük tíz az új autóval, de érdemi munkát csak kilenc tudott végezni. Az alábbiakban röviden elmondjuk, miért nem ülhetett autóba Räikkönen a héten, melyik volt a hét meglepetéscsapata, hol tartanak a nagyok, és hogy szerezte meg elméletében élete első futamgyőzelmét Nico Rosberg.

Hosszas várakozás pár sejtelmes kép és titkos teszt után végre önmaga valójában is megérkezett közénk a Mercedes W03! Nem állítanánk, hogy szép, de kimondottan ronda, ugyanakkor ez sem Schumachert, sem Rosberget, sem pedig szurkolóikat nem fogja zavarni, ha meghódítják vele a világot. De vajon van-e esély erre az elmúlt két szezon ismeretében?

Ross Brawn és gyermekei a twitter-oldalukon közzétettek pár - kis híján - semmitmondó képet az idei autójukról. Mondhatnánk, a lényeget mindenhol kitakarták belőle, de felcsigázásra mindenképpen megfelel.

Cseppet sem mindegy, hogy valakinek egy zöldfülűvel vagy egy világbajnokkal kell-e megküzdenie a pályán. A különbség elég egyértelmű: előbbi sokkal nehezebb feladat… Legalábbis Michael Schumacher számára, aki előbb Interlagosban volt kénytelen megtapasztalni egy újonc kölyök túlfűtött lelkesedésének káros mellékhatásait, hogy aztán Düsseldorfban verjen kiszámíthatóbb és magasabb szintet képviselő világbajnokokat. Előbbi kínkeserves szenvedést, utóbbi könnyed élvezetet jelentett a rekordbajnoknak év végére. Ellentmondás? A 2011-es idényben semmiképpen sem! Ez csupán a két arca egy kontrasztokkal és szélsőségekkel teli, ellentmondásos szezonnak, amit most kétrészes mini sorozatban igyekszünk alaposan kivesézni. Kezdjük mindjárt Schumacherrel!

Bár ezúttal célba ért, Michael Schumacher második abu-dzabi hétvégéje sem sikerült sokkal (villany)fényesebbre az elsőnél. A minimálisan elvárható 7. helyet ugyan megszerezte, a hatodikra viszont csöppnyi esélye sem volt – ahogyan egész hétvégén csapattársa ellen sem. Bár az Adrian Sutillal való küzdelem nem volt héroszi, sem pedig különösen izgalmas, a hétvége a felszín eseménytelensége ellenére sem volt híján rejtélyes és megoldhatatlan jelenségeknek. Olyannyira nem, hogy már Dana Scully és Fox Mulder is gyanút fogott! A továbbiakban az ő furcsa összefüggéseket pedzegető nyomozásuk titkos aktáiból szemezgetünk.

Az Abu-dzabi Nagydíj időmérő edzésének második felvonásában Schumacher a tizedik helyet szerezte meg, ezzel bejutott a Q3-ba, így elégedetten gurulhatott a boxba.

És akkor Nico Rosberg ideges lett. Nem ok nélkül, hisz testközelből kellett végignéznie, amint a nálánál jóval hátrébbról rajtoló Michael Schumacher éppen előtte fut célba egy ugyanolyan autóval. Bár ő bosszúsága okaként csapata elhibázott stratégiáját jelölte meg, felfokozott idegállapota éppen más frusztráló tényezők meglétéről tanúskodik. A lelke mélyén bizonyára ő is tudja, ezt a versenyt Michael nyílt küzdelemmel fordította maga javára, bizonyítva a Rosberg által folyamatosan cáfolt tényt: a „hétszeresnek” idén versenytempó terén sikerült fölé nőnie. Schumi ráadásul mindezt épp egy olyan, számára hullámzó hétvégén tette, mely szinte végig a sima vereségét ígérte. Nos, Nico, a helyedben mi is idegesek lennénk!

Amikor két hete elkezdtünk foglalkozni a Formula–1-es pályák biztonságával, egyikünk se gondolta volna, hogy ilyen szomorú aktualitása lesz a témának. Dan Wheldon és Marco Simoncelli halála azonban mindnyájunkat figyelmeztetett arra, hogy a technikai sportok mindegyike veszélyes, és hogy tragikus kimenetelű balesetek akkor is vannak, amikor már-már sebezhetetlennek hinnénk kedvenc versenyzőinket. Éppen ezért gondolom úgy, hogy érdemes még egy kicsit foglalkozni a témával. A múltkor az FIA biztonsági szerveiről és az orvosi stábról írtam, most pedig a Safety Carral és sofőrjével folytatom mondandóm.

Dél-Korea tavaly a szezon legjobb eredményét szállította Michael Schumacher számára, idén viszont már azelőtt véget ért a német ottani versenye, hogy az valójában elkezdődött volna. A „viborgi torpedó” kilőtt, majd célt ért, gondoskodva arról, hogy a hétvége megrekedjen a soha be nem teljesülő várakozás szintjén. Nagyon össze kell hát szednie magát annak, aki komoly okfejtésekkel, elemzésekkel tűzdelt összefoglalót akar írni róla. E sorozat kitalálója tesz egy próbát, egy viszont bizonyos: cseppet sem ilyen 50. részről álmodott…

Amikor Michael Schumacher utolsó kiállását letudva Felipe Massa Ferrarija elé tért vissza a szuzukai pályára, bizonyossá vált: régi énje, mely képes a maximumot kipréselni mindenkori verdájából, a korábbi villámlátogatásokkal szemben, hosszabb itt tartózkodásra rendezkedett be köztünk… S bár a jelenet kevéssé hasonlítható a 11 évvel ezelőtt szintén ugyanitt történő bokszban előzéséhez Mika Häkkinennel szemben, a mostani hatodik helyet megszerző Schumacher már sok szempontból emlékeztet az akkorira. Például hasonlóan elégedett mostanság és egyre inkább élvezi a versenyzést. Persze e két dolog cseppet sem független egymástól!

Safety First, azaz első a biztonság – ipari beruházásokon dolgozó emberként ezt a jelszót hallom minden munkafolyamat megtervezésekor, és ezt sulykolják állandóan vállalatunk vezetői is. A fenti két angol szót még a profitra vonatkozó kifejezéseknél is többször hallottam az elmúlt években, és arra gondoltam, hogy érdemes lenne pár dolgot írni arról, hogy az autókra vonatkozó megkötéseken kívül még milyen módon vigyáznak a Formula–1-ben versenyzők testi épségére. Mára sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint voltunk mondjuk másfél-két évtizede, de tudnunk kell, hogy ez is rengeteg ember komoly és folyamatos erőfeszítésének köszönhető. Ma közülük is az orvosi stábbal foglalkozunk egy kicsit.

Elolvasom »

Kettőből kettő. A szingapúri hetes kanyar úgy fest, nem kedveli Michael Schumachert. És feltehetően a Sauber-csapat sem, amely 2010 után újra kénytelen volt végignézni, hogy a német rekordbajnok összeütközik egyik versenyzőjükkel. A mostani baleset kétségtelenül látványosabbra sikeredett a tavalyinál, ám a múlt évihez képest nem ez jelenti a legnagyobb fejlődést… Bár való igaz, hogy Schumi balesetével a számára értékes pontokat tartogató pályán kívülre került, ennek fájdalmát erősen csökkenti, hogy egy ideje már a lényeges események is átköltöztek oda. Persze az aszfalton történtek így sem válnak jelentéktelenné, ám a reflektorfénytől távol eső sötét háttérben már javában zajló új verseny immáron sokkal nagyobb téttel bír…

Michael Schumacher újra a régi. Noha a pályán elért eredmények nem ezt mutatják, amit a pályán kívül kap, az most már pontosan megegyezik azzal, amit régi karrierje során volt kénytelen kiállni: mérhetetlen imádat- és gyűlöletözön zúdul rá egyszerre, számos embert felvillanyozva, másokat meg őrületbe kergetve személyével. Pontosabban teljesítményével – ami jelenleg mindennél fontosabb. Mert az, hogy visszatérte óta hazájában körülbelül a 32. közvélemény-kutatás jelent meg róla nemrég, jól bizonyítja, hogy őt a teljesítményétől függetlenül mindig nagy figyelem kíséri. Ám Schumacher ezúttal a pályán mutatott produkciójával kavart nagy port, ami legalábbis bíztató! Vagyis a port éppenséggel Lewis Hamilton McLarenje kavarta mögötte – például a Curva Grandéban…